A világ egy káosz. Mindenki rohan, látástól-vakulásig dolgozik, vásárol, halmoz. Szinte mindenhonnan zúdul ránk az információ, hogy milyen tágyaktól fogjuk jobban érezni magunkat. Minél többet akarunk birtokolni, mert elhisszük, hogy így boldogok leszünk. Aztán nem leszünk.
“Olyan dolgokat veszünk, amire nincs szükségünk, abból a pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyűgözzünk embereket, akiket még csak nem is szeretünk.” Mekkora igazság.
A kevesebb több. Ezt a minimalista életfelfogást követem. Ez a gondolat határozza meg azt, hogyan és mivel töltöm az időmet, az energiámat és a pénzemet. Ez az a felfogás, ami alapjaiban forgatja fel ezt a káoszt, amiben élünk. Mondhatjuk helyreteszi. Ez az az életmód, ami felszabadít, ami tompítja a frusztráltságot, a törtetést és az ezzel járó stresszt, ami sokak mindennapjait jellemzi. Nem vásárlásellenesség, hanem tudatosság, leszámolás olyan szokásokkal, amelyek nem visznek előre.
Mert nem kell 3 pár fekete farmer, ha már van egy, amit szívesen hordunk. Nem kell megvenni a tizedik meggypiros rúzst, ha az első kilencből is alig fogyott. Nem kell tévénézéssel vagy értelmetlen facebookozással, internetezéssel töltenünk a szabadidőnket, hiszen ezzel nem fejlődünk. Nem kell túlzsúfolni a lakást hatalmas bútorokkal, nem kell évente váltani a telefonunkat a legújabb modellre. Nem kell karácsonyra 20 féle ajándékot venni, mert egyetlen figyelmességgel többet érünk. Nem kell olyan emberekkel találkoznunk és időt pazarolnunk, akik nem érdemlik meg a figyelmünket, akik visszahúznak, akik nem támogatnak. Nem kell fölöslegesen felhalmoznunk régi tárgyakat és rossz emlékeket sem.
Próbálom ezt az elvet követni és nem pazarolni az életemet. Igyekszem megtervezni, abban rendet tartani és rendszeresen nagytakarítani. Nemcsak az otthonomat, a táskámat, a szekrényemet és az e-mailjeimet, de a lelkemet is. Úgy gondoltam, hogy elindítok egy minimalista posztsorozatot, amiben első körben megosztok pár alapvető káosz-mentesítő tippet, majd egy kicsit személyesebb posztokat mutatva megmutatom a napirendem, kitérve a munkahelyi szervezésre és a szabadidőmre is.
