A helyes arányt megtalálni életünk különböző területein az egyik legnehezebb feladat. Néha talán túlzásokba esünk (én legalábbis ebben nagyon jó vagyok), más területeket pedig elhanyagolunk. Megannyi negatív dolog van az életünkben a mindennapokban; aggodalom, félelem, szorongás, bűntudat, harag, önmarcangolás – sokszor valami olyasmi miatt, amit nem is tudunk irányítani. A másik oldalon viszont ott létezik a nyugalom, az önbizalom, a megbocsátás, a szeretet és az öröm. És, hogy melyik oldal van túlsúlyban, ez rajtunk múlik.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan is írhatnám le az egyensúlyhoz vezető utat a mindennapokban. Sok minden változott, de most úgy érzem, nem változtatnék semmit sem a jelenlegi gondolkodásmódomon. És azt hiszem, hogy ez így jó, ide akarunk a legtöbben eljutni. Ebben a posztban írok a megváltozott edzéseimről, a futásról való hozzáállásomról, a minimalizmusról és a munkámról. Hogyan hoztam magam vissza a ló túloldaláról a hintaszék közepére ezeken a területeken.
A munkában
Próbálom nem hazavinni a munkát, hanem inkább a napi 8-9 órámban minél effektívebb lenni, pedig ezer és egy dolgot csinálok. Legyen értelme a munkaidőmnek! Egyik munkatársam azt mondja, hogy aki nem tudja napi 8 órába belepasszírozni a munkahelyi feladatokat, az rosszul csinál valamit. Későn kezd, rosszul osztja be az idejét, kapkod, nincs terve aznapra, halogat és végül minden összeomlik. Egyetértek vele. Mert volt, hogy későn tértem haza a munkából vagy hétvégén mentem be a laborba és visszatekintve, legtöbbször az én hibám volt. Tanultam belőle, ma már napokra előre beosztom a munkát, így mindig tudom, hogy mi vár rám. Listát írok, szervezek, koncentrálok. Vallom, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Nagyon nagy a különbség! Tudatos tervezés, időbeosztás, kevesebb csevegés a munkatársakkal munkaidőben.. meghozza az eredményt.
A sportban
A tavalyi év abszolút a futás éve volt, fel sem tudnám sorolni, hogy hol és mennyit futottam. Vivicittá Félmaraton, Cambridge Town and Gown, Cambourne 10 k, Girton 5k, Color Run, futóklub és végül az 1000 km. Büszke voltam magamra, de éreztem, hogy ez most ennyi volt, elteszem magamnak ezt az 1000 km-t egy mentális befőttes üvegbe és ráragasztom az “Életem legnagyobb sportteljesítménye” cetlit. Ebben az évben vissza akartam kerülni abba az állapotba, amikor csak az élvezetért és a kikapcsolódásért futottam. Hogy ne kelljen versenyekre készülnöm, hogy ne kelljen ostoroznom magam a tempó miatt vagy ha nincs kedvem menni. Több héten keresztül nem is éreztem, hogy futnom kellene. Viccesen mindenkinek azt mondtam, hogy én futónyugdíjba vonultam, most rajtuk a sor, hagyjon engem mindenki békén, én most pihenek.
Vártam a pillanatra, a Vágyra, hogy futni szeretnék szabadon és vidáman. Szerencsére ez visszatért! 2017 óta egyszer sem néztem meg, hogy mennyit futottam az adott hónapban, sőt a tempómat is csak elvétve figyelem. Futónak vallom magam, bár nem futok annyit, amennyit mások gondolnak rólam. Ha nem akarok menni futni, akkor nem megyek, ilyen egyszerű ez. Ha pedig szeretnék, akkor elintézem, hogy minél előbb futócipőt húzhassak. Ha esik, ha fúj. Azért futok, mert szeretek és akkor, amikor akarok. Nincs kényszer, nincs görcsösség, mert az egyetlen elvárásom, hogy ami éppen csinálok, az boldogsággal töltsön el. A futás mellett visszatértem az edzőterembe erősíteni, ami nagyon sokat segített az átmeneti, renegerációs hónapokban. Elégedett vagyok a kilóim számával, az alakommal, a fittségemmel, megtaláltam az egyensúlyt a saját testemmel.
A minimalizmusban
A minimalizmus tulajdonképpen egy felismerés, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. Egy felimerés, miszerint a halmozás, a vásárlás és a tárgyak úgy általában nem fognak boldoggá tenni. – Hogyan lettem minimalista
Megtanultam, hogy mindenkinek megvan a saját minimalizmusa és hogy milyen mértékben használod ezt a elvet, azt senki más nem erőltetheti rád. Valakinek az a boldogsága, hogy egy kis kunyhóban él az erdő mellett, ahol ő termeli meg az élelmeit és készíti el a tisztítószereit. Valaki több év halmozás után kidobja a felesleges tárgyait, hogy könnyítsen a lelkén, egy letisztult dizájnt és stílust követ. Valaki nem eszik állati eredetű élelmiszert – számomra a vegán életmód is valamilyen szinten minimalizmus. Valakinek viszont azt jelenti, hogy nem használ kozmetikumokat vagy csak minimálisat. Nincsenek szabályok, hiszen csakis a Te életed létezik. Mert mindenki magának választ életmódot. Én minimalistának vallom magam. Nem halmozok bútorokat és tárgyakat a lakásomban, a szépségápolásban próbálok kevesebb összetevőből álló, természetesebb termékeket választani, sétálok ahová tudok és szelektálom az ismerősi körömet. Számomra a rend az, ami igazán segít tisztán látni. De kocsival megyek a munkahelyemre, van TV-m és szeretek olvasni, tehát egy kisebb gyűjteményem van belőlük, sőt nem magamnak készítem viaszból a szappant, de attól még én is minimalista vagyok. A minimalizmust sokan ugyanis összekeverik a nélkülözéssel, pedig egyáltalán nem erről lenne szó. A lényeg az egyensúly megtalálása. Ez az egyesúly pedig nem más, mint amikor a saját életmódodba úgy alakítod bele az irányzatokat, a különféle elemeket és a stílusokat, ahogyan Neked tetszik, ami Téged boldoggá tesz.
És talán ez a legjobb végszó a végére, hiszen a lényeg, hogy az életed Te éled és senki más. Soha senki nem fogja átélni a fentebb említett érzéseket, soha senki nem tudja helyetted megszervezni az életed vagy teljesen megérteni a gondolataidat. A szorongás, a félelem vagy éppen az elégedettség és önbizalom mind benned zajlanak. Te döntöd el, hogy mi marad a végén.
