Szeretnék két filmet megmutatni Nektek, amelyeket a napokban láttam. Bár nem minimalista filmként alkották meg ezeket, de én mégis annak tekintem őket. Hogy miért is? A minimalizmus nem csak azt jelenti, hogy ne halmozz, hogy kevesebbet vásárolj, hanem hogy ez az egyszerűbb élet segítsen rávilágítani arra, hogy mik az igazán fontos dolgok. Ezek pedig nem mások, mint egymás segítése, megértése, az élmények, az emberekkel és a világgal való kapcsolatunk. Ez a két film rávilágít arra, hogy mennyire kevés elegendő ahhoz, hogy boldogok legyünk és elgondolkodtat, hogy én hogyan is adhatok másoknak és a világnak.
The Good Lie
A jó hazugság című film egy igaz történeten alapul és engem személy szerint nagyon mélyen megérintett. A film első felében betekintést nyerhetünk a szudáni polgárháború kegyetlenségeibe és az árván maradt gyerekek sorsába. Az “elveszett fiúk” Szudánt elhagyva több, mint ezer mérföldet tesznek meg gyalog a kenyai menekült táborig, harcolva az éhínséggel, a kiszáradással és a nyomukban lévő katonákkal. Elképesztő volt látni, hogy ezek a pici és sebezhető árvák mennyire kitartóak és mennyire egymásért léteznek.
A film második fele 15 évvel később játszódik, ahol ez a pár fiatal lehetőséget kap egy humanitárius szervezeten keresztül, hogy Amerikába utazzon és ott telepedjen le. Egy műanyagszatyorban elfér minden vagyunuk, a kapott brossúrák és egy törött sörösüveg talpa. A munkaközvetítő elviszi őket a McDonaldsba, próbálja megtanítani őket a telefon használatára és segít nekik találni valami munkát. Ami rögtön átjön, hogy hatalmas a kontraszt a két világ között. Lehet, hogy van házuk, munkájuk, autójuk, telefonjuk a nyugati embereknek, mégis boldogtalanok. Olyan dolgokra vágynak, olyan álmokat kergetnek, amelyeknek nincs eszmei értékük. Szomorú volt látni, hogy merre is haladunk, hogy mennyit pazarolunk. És hogy milyen kevés kell a boldogsághoz! Egy nyitott lélek, egy segítő kéz, az összetartozás érzése. Azért vagyok, mert Mi vagyunk.
Kindness Diaries
A Netflixen találtam rá Leon Logothetis, a globális kalandor elhíresült sorozatára, a Kedvesség Naplóra. Az élet a Tiéd és bármi lehetséges! – mondta Leon, otthagyta jól kereső, de üres, boldogtalan bróker életét és felült a sárga motorkerékpárjára, hogy körbeutazza a világot. Semmi nélkül indult el Amerikából, csakis idegen emberek kedvességére támaszkodott és hatalmas élményekkel tért vissza. Csodálatos volt látni, hogy mennyi kedves emberrel hozta össze a sors, sokszor olyanoktól kapott szállást vagy élelmet, akiknek alig volt miből segíteni. Például egy hajléktalan ember, aki megosztotta vele a takaróját és még tiszta alsóneműt is adott neki vagy egy HIV-pozitív anya, akinek tető sem volt a feje felett, mégis ételt készített neki. A sorozat megmutatja, hogy mégis van jóság a világon, bármerre is járunk. A boldogság nem pénzben, autóban vagy tárgyakban mérhető, hanem érzelmekben, élményekben, családban és barátságban.
Tudtok filmet ajánlani hasonló témában?
